2008. április 6., vasárnap

Mindenkinek van egy élettörténete,
néha rossz kártyát kapunk és egész életünkbe szenvedünk,
de van amikor az égiek szeretnek és megajándékoznak
minden földi jóval!
Akkor már te döntöd el,hogy hogyan gazdálkodsz vele,
hogy vigyázol a kincsre,a szereteidre!
Néhányan elfeledkeznek arról,hogy ami ölünkbe hullt
nem volt mindig és minden pici dolgot értékelni kell,
mert egyszer fölébredsz és azt látod ami a tied volt, az már a múlt!
Akkor már hiába sírsz,az imád nem kap meghallgatatást!

Élvezni kell minden egyes napot,értkelni azt amig süt a nap!
Hogy mikor meghalsz,büszkén tekinthess vissza,te vigyáztál!
Próbálj meg úgy élni,hogy ha elmész valahonnan,érezk az űrt amit ott hagytál!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A születéskor, vagy bármikor, történő azon bizonyos kártyák milyenségével némileg vitába szállnék.Mert mindannyiunknak ugyanazt a paklit osztja a "sors" (mely mi magunk vagyunk), csak épp valaki egy életen át siránkozik azon, hogy az ő paklijának első kártyája a kettes, s még csak meg sem próbálja megkeresni benne az ászt vagy a jokert - károg és irigykedik másokra, akiknek korábban akadt kezébe ász vagy joker!

Névtelen írta...

Utóirat: Szóval az égiek mindig szeretnek minket. Sir Thomas Brown,a ngol orvos, író szavaival: mi vagyunk vakok, és nem Fortuna!