Cseppek a Múltból

Ólomsúlyként nehezedik rám a Gondolat s az Érzelem, a Félelem, melyet a Jövő szó szül világra. Számomra ez nem izgalmas, vagy hát, kíváncsi vagyok, talán... Voltak szép éveim, telve-telve érzelmekkel - szomorú, de az első dolog, melynek ezt köszönhetem, az idő. Volt időm, sok időm, melyet a Gondolatokkal, az Érzelmekkel tölthettem. Zene lüktetett ereim legeslegmélyén, annyit zongorázhattam és énekelhettem, mint még sosem. Kabátkámba bújva szabadon sétáltam a hószállingózásban pihegő Körúton, szabadon szárnyalt a lelkem. Az ég szürkesége akkor még szép szín volt. Sétáltam a zongoraórámra, kottáimmal a kezemben, majd a végén dudorászva léptem ki az iskolából, a fejemben még kavargott megannyi mélábús hang, szinte eltompítva fejem, nem értettem semmit sem, csupán a csodaszép melódia játszott szenvedélyes táncot bennem. Itthon órákon át püföltem a klaviatúrát, avagy éppen csak lágyan érintették ujjaim a kopott billentyűket egy magányos aranyfényű gyertyatartó társaságában. A hangjegyek hullámzó, rejtélyes, fájdalmas keringőt jártak a vonalak között, majd életre keltek a zongorám csodaszép interpretációja által.
Mennyit voltam színházban is, a csodálatos színházban. Oh, "csak a színház teremthet oly csodát, mely szép álmokat valóra vált." Magával ragad, extázisba ejt, az érzelmek oly súlyosak, lelked szeretnivalóan agyonnyomja. Nem észleled a körülötted zajló eseményeket, már-már fel sem fogod, mit beszélnek hozzád, nem bírsz szavakat formálni, nem is akarsz, csak pulzál az érzés, lomha gondolatok, valótlan emlékképek végtelen sorozata. Az éjszaka védelmező ölén szenderegsz, mint egy kisgyermek, kinek édesanyja dúdol mézédes altatódalt. A Színház, a Zene - mit nem adnék, hogy egész éltem csupán erről szóljon. Szükség másra nincsen, ott mindent megkapsz, mire vágysz. Az agyad is egészen más állapotba kerül, nem is beszélve a Lelkedről...

Néhány köszöntő szó

Úgy hiszem, mindenki ismeri a Holt Költők Társaságát - hallotta valakitől, látta a filmet, és/avagy olvasta a könyvet. Az ötlet most a könyv elolvasásával ugrott ki a fejemből - noha nekünk nem lesz barlangunk (de kár), ám hasonlatos gyűléseket bátran tarthatunk itt, online. A 21.század előnyei és hátrányai - ezt kifejteni egy újabb blogra volna szükség...:) No de, nem elcikázva a lényegtől: mindazon személy, ki szeret olvasni, írni, közzé tehet sorokat, oldalakat saját kútfőből, önnön szívéből-lelkéből, avagy idézetekkel is gyarapíthatja a tapasztalat, tudás és a szépség tárházát s olthatja elménk s szívünk szomját. S ne feledjétek Keating jelmondatát: CARPE DIEM!
Kedveseim, bízom benne, hogy segítségemre lesztek munkámban. Feladatomnak érzem, hogy együtt ízleljük a szavakat, melyek kitörnek belőlünk. ÍRJATOK:) Csak bátran, ami lüktet Bennetek, ami akár néha aludni sem enged, ami kavarog a fejetekben, avagy csupán ami hirtelen előtör, vagy lassan forr összefüggő sorokká. A múlt embereinek szavait vagy a sajátotokat - nem számít. Csak a szavak, a csodálatos szavak, melyek mondatokká, majd pediglen Gondolatokká, Érzelmekké alakulnak...