Lélek-vihar

Viharos szél lázad;

süvöltve támad

tomboló orkánként

a fuldokló árban.

Sikoltva görgeti

elveszett napjaim

megsárgult lapjait

a fényevesztett tájban.

Jajongva kergeti

szétzilált álmaim

ázott foszlányait

a csobbanó sárban.

Színehagyott évek;

társtalan reggelek

kesergő éjjelek

árva szilánkjai

mozaikként szállnak

néha meg-megállnak,

egymásba fogódzva

görcsösen, reszketve...


/Varga Nóra/