2008. november 20., csütörtök
Végtelen könyvet álmodtam,
határt nem ismerőt,
lapjainak szivárvány-leveleivel
elmét képráztatót.
Legyen minden sora új horizont,
ismeretlen, új égbolt;
új földek s új lelkek.
egy ilyen lélek
képzelt délutáni szendergése közben
álmodta meg e szavakat.
kéz kellett , mi leírja őket,
és az enyém lett az.
Clive Barker
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)