Álom

Álmosan hunyorít az óra felém, hív az ágyölelés.
Nyakamba húzom paplanom, kezem a párnám alá csúsztatom.
Belefúrom arcom, hogy érezzem frissen itthagyott illatod.
Merengek az időt megállítani nem tudó, együtt eltöltött napokon.
Elmentél, megint egy nap nélküled, szerencsére jön a révület.
Álmodom magunkat verőfényes, virágfövenyes, zöldellő réteken.
Kéz a kézbe szárnyalunk, ringó fák árnyékában mulatunk.
Csend és béke, a felhőtlen kék égen, madár suhan a tiszta fényben.
Mi meg vagyunk reménybe: ez már az örök, világ-utunk vége.


Majoros József