Alberth: Ki a boldog?

Hiszed-e, hogy van boldogság,
ha én mondom, hiszed-e?
Ismer-e anyai érzést,
kinek nem volt gyereke?

Kit nem bűvölt tüzes szempár,
csábmosoly sem hatott oda.
Tekintet el nem varázsolt...,
nem érzett szerelmet soha!

Ki nem ismer első csókot,
közelítő kézfogást...,
Nem éri meg szerelemként,
sohasem a folytatást...

Ki nem szerelmét viszi jobbján,
s házasságot köt vele.
Azt elkerüli életében
a boldogság szelleme!

Két szerető ember egy pár,
hiszen összeillenek.
Ilyen nászból származhat majd
boldog, vidám kisgyerek!

Hiszed-e még a szerelmet,
Tudod-e, az túlsó part?
Ki révbe szállt, már vízen van,
érzi ő, hogy hova tart!

Hiszed-e, hogy míg át nem kelsz,
a hullámzó tengeren;
Hol királylány, vagy királyfi vár:
elkerül a szerelem!