2008. január 8., kedd

Az elrabolt gyermek

"Hol merül szikla dombja
erdőből tóba le,
terül szigetnek lombja
s a kócsag csap bele,
ébresztve vizipatkányt,
ott rejtettük el dézsánk
bogyóval telve,
piros lopott cseresznye.
Gyere vélem, emberi gyermek,
a vízbe, ahol csupa vermek.
Fogd a tündér kezét.
Hiszen a világ tele jajjal, jobban, mint értenéd.

A Hold-hullám elönti a homály-partokat,
s mi Rosses Point-nál messzi
lesünk éj-titkokat.
Űzve ősrégi táncot,
száz kar, szem összeláncolt,
míg Hold el nem szalad.
Lépünk-forgunk körül,
versenyt futunk a habbal,
a világ ím tele bajjal,
s álmában rém kiül.
Gyere vélem, emberi gyermek,
a vízbe, ahol csupa vermek.
Fogd a tündér kezét.
Hiszen a világ tele jajjal, jobban, mint értenéd.

Hol vándor-víz kiszökken,
a Glen-car hegyi tó
vad forrása sás-közben
csillagot mosdató.
Lesünk alvó pisztrángra,
titkon fülükbe súgva
zavarjuk álmukat.
Lapulunk várva,
sáfrány mögött megbújva,
mely könnyel önt tavat.
Gyere vélem, emberi gyermek,
a vízbe, ahol csupa vermek.
Fogd a tündér kezét.
Hiszen a világ tele jajjal, jobban, mint értenéd.

Már vélünk messze vágtat
vad szemmel, konokon:
már nem is hallja borjak
bőgését halmokon;
s ha a teafőző zenél,
nem hallja, hogy fütyül,
s ha sürög sok barna egér,
nem látja láda körül.
Gyere vélem, emberi gyermek,
a vízbe, ahol csupa vermek.
Fogd a tündér kezét.
Hiszen a világ tele jajjal, jobban, mint értenéd."


W. B. Yeats

Nincsenek megjegyzések: