"Mivè lenne a muvèszet szerelem nèlkul, ès milyen gyorsan feledèsbe merulne a szerelem, ha a muvèszet nem àllìtana neki orok emlèket?
... Màsodik poharunkat uritsuk àmorra, a kis csilantalanra, aki kilotte nyilait e kèt fiatalra, ès egybefuzte oket azzal a làthatatlan kotelèkkel, amely erosebb minden foldi bilincsnèl. Igyunk hàt a kis istenfiùra, mert bàr sebeznek a nyilai, de komolyan senki sem tèr ki az ùtjukbòl."
Ingrid Moller - Velmeer van Delft, rèszlet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése