2008. március 7., péntek

Élnék egy olyan világban,
hol minden csillog,hol nincsenek álarcok,bábok
csak érzelem és érzelem!
A világ megsebezte szárnyam és pár percig a földön járok,
a világ a hitem most még is ellent állok!
Valaki felébreszt majd?!
Vagy örök álmot hálok?
A csók íze ajkamon,csak egy álom?

A tenger habjai elnyelik testem,
és a Világ kettérepedt bennem,
én is habbá válok?
Vagy csak árny leszek?
egy tűnő árny,ki néha feltűnik
és úgy szeretsz?!
Mi marad nekem csak az átkozott álom?
Álom,meddig maradsz párom?
Te is elmész majd,és én újra
magam leszek!
Csak a képzelet fogja kezem!

Te mindig itt vagy,de azt hiszem most én megyek,
eleresztem kezed,mert már nem kellesz
Élni akarok újra,mint egy szabad madár,
álmokat szőni,a csapdákat kikerülni!
Várj meg Világ,újra légy a párom,
Hadd éljek én is Boldogan már várom!

Nincsenek megjegyzések: